Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Apróhirdetés (forgatókönyv szinopszis)

2009.02.12

A Főnix Filmes Műhely forgatókönyv-írói pályázatára 2009. február 12-én beküldött szinopszisom:

 

Dávid Attila:

APRÓHIRDETÉS

(szinopszis)

 

Egy átlagos vidéki ember nem mindennapi álmot dédelget: híres író szeretne lenni.

Gyermekkorában irodalomórákon - amikor fogalmazást kellett készíteni - írás közben úgy érezte, hogy a föld felett lebeg. Később szerette volna újra átélni ezt az érzést - "az alkotás örömét" - és igyekezett olyan munkát kapni, ahol kiélheti ilyen irányú vágyait és még jól is kereshet: egy gazdasági főiskola elvégzése után elszegődik egy fővárosi reklámügynökséghez asszisztensnek. Azonban a túlzott akarás miatt szinte mindig kerékbe törnek a próbálkozásai: annyira erőszakosan akar "kreatívkodni", hogy még a neki segíteni szándékozókat (lehetőséget adókat) is elriasztja. Ars poetica-jává választja az első rövid művét, az "Apróhirdetés" címűt (innen e szinopszis címe):

APRÓHIRDETÉS

Álmaimat valóra váltanám.

Lehet, hogy ráfizetek.

Műveiben nem csak a saját vágyait, hanem a környezetében élők tulajdonságait is megírja. Például felfigyel arra, hogy némelyik nőismerőse kapcsolatában az Igazi helyett megelégszik egy "Pót"-tal:

MEGALKUVÁS

Jobb híján

Ő az igazi.

 

GYÓGYSZERELEM

Hűlt helyén

veled takarózom.

Munkahelyén (a reklámügynökségen) főnökét - aki ügyvezető és kreatív igazgató egyben - középszerűnek tartja, saját magában több kreativitást vél felfedezni:

NYUSZIT A CILINDERBŐL

Én varázsoltam,

Te bűvészkedtél.

Nem ugyanaz(t).

 

GÓLIÁTHOZ

Nem győzhetsz.

Parittyám kövét

angyalok serege fújja, repíti.

Egyszercsak otthagyja munkahelyét, hogy irodalmi pályázatokon vegyen részt, azonban itt is túllő a célon: egészen addig nem keres állást, amíg teljesen el nem fogy a pénze. Ekkor kétségbeesetten keres munkát, megbetegszik, kórházba - a pszichiátriára - kerül, így lehetséges, hogy a két szék közül (a régi munkahelye és az időközben felajánlott munkalehetőségek közül) a pad alá esik:

ÁTMENET

Két szék között,

Félúton.

Rokonainak hála, felgyógyul, és bár élete végéig vissza kell járnia kéthetente egyszeri injekcióra a pszichiátriára, tünetmentesen él tovább. Elvállalja az első adandó munkát - a szülővárosában (egy vidéki kisvárosban) lévő postahivatalban lesz kisegítő -, és emellett írogat, főleg irodalmi pályázatokra. Kiegészítésképpen a helyi Művelődési Központ gyermekrendezvényeire készít rejtvényeket - ingyen. Annyira leköti az önmegvalósítás iránti igény, hogy nem alapít családot, kapcsolatai felszínesek maradnak. A nőkről való véleményét (ami szintén felszínes) ugyancsak versben fogalmazza meg:

Beszél, beszéltet,

tereli a figyelmet

magáról, magára.

Folyton próbálkozik, hogy sikeres és ismert író legyen, és ezzel a próbálkozással lassan eltelik az élete. Megöregszik, még mindig egyedül (gyermek és házastárs nélkül) él, és még mindig nem híres író. Azonban szépen lassan megváltozik: rokonai és barátai révén apránként felismeri, hogy másokkal is kell(ett volna) törődnie. Lassan felhagy az erőszakos írogatással. Többet törődik másokkal. Aztán egyszercsak meghal, de egyik ismerőse - aki végig kitartott mellette - készít egy posztumusz válogatást főszereplőnk műveiből, és beleteszi a csak kiegészítésképpen készített gyermekrejtvényeket is. A válogatás végül siker lesz, leginkább a hobby-ból készített rejtvények révén.

Így hősünk már említett ars poetica-ja ("Apróhirdetés" című első rövid verse) végül beteljesülő jóslattá válik: álmai valóban valóra válnak - ha nem is olyan formában, ahogy eredetileg gondolta -, és tényleg "ráfizet": mivel egész életében önzőn csak saját álmait kergette, család (házastárs és gyermek) nélkül hal meg (igaz, utolsó éveiben ráébredve legnagyobb hibájára: az önzőségére, és igaz, a végén "megjavulva"), és csak halála után lesz belőle író. Így amivel kezdett, azzal végez:

APRÓHIRDETÉS

Álmaimat valóra váltanám.

Lehet, hogy ráfizetek.

 

Vége

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.