Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gagyi vagy nem gagyi

2009.01.14

Az Új Színház és a szinhaz.hu portál "Gagyi vagy nem gagyi?" című esszépályázatára 2009. január 14.-én beküldött írásom, amellyel két tiszteletjegyet nyertem az Új Színházba:

 

Dávid Attila:

Gagyi vagy nem gagyi?

 

Az Új Színház és a szinhaz.hu portál "Gagyi vagy nem gagyi?" esszépályázata a kiírás szerint feleletet várt arra, hogy:

". . . a "gagyi" (értsd: üres, olcsó, hatásvadász elem) bármely formai vagy tartalmi megjelenése - akár idézet formájában - tárgya, illetve eszköze lehet-e a művészetnek. Beemelése, felhasználása ízlésrombolásnak minősül vagy a művészi szabadság kiterjesztésének?"

Nos, én úgy gondolom, hogy a "gagyi" elemek felhasználása segíthet egy - akár színpadi - műnek, hogy többen élvezzék, mintha kizárólag mély mondanivaló lenne benne. Nem azt mondom, hogy kizárólag olcsó, hatásvadász elemeket tartalmazzon: arra gondolok, hogy - szerintem - az a jó, ha az adott mű kétrétegű: a mély értelem mellett könnyen érthető, szórakoztató elemeket is tartalmaz. Így mindenki élvezheti: az is, aki felismeri benne a nagy - esetleg rejtett - összefüggéseket, utalásokat, de az is, akinek csak a könnyen érthető "gagyi" elemek, poénok esnek le.

Mivel a pályázati kiírás szerint ". . . mindenképpen előnyben részesül az az írásmű, amelyik színházi előadás(ok) elemzése mentén fejti ki álláspontját", szeretném a fentieket egy színházi példával is alátámasztani:

2008-ban szülővárosomban, Kalocsán, a Kalocsai Színházban is műsorra tűzték az "Indul a bakterház" című darabot. Mivel én nem láttam az azonos című filmet, ezért úgy gondoltam, hogy megnézem a színházban az előadást. Ezt az elhatározásomat csak megerősítette az, hogy az egyik helyi újságban, a Kalocsai Néplapban olvastam egy leírást a darabról - a cikk írója vagy a főpróbát, vagy a premier előadást látta, erre már nem emlékszem pontosan. Ami különösen felkeltette a figyelmemet a cikkben, az az volt, hogy írója külön kiemelt egy szenzációs jelenetet: a bakter "budi-jelenetét". Megnéztem az előadást, és - bár az egész darab tetszett, de - nekem is az egyik legkedvesebb jelenetemmé vált az, amikor a bakter a budin ülve, nyitott budiajtónál újságot olvas, majd az újságból szakít egy hosszú csíkot, és magára hajtja a budiajtót. Hogy ezután mi történik a budiban, az a néző fantáziájára van bízva.  A másik, számomra nagyon kedves jelenet pedig az volt, amikor a marhakereskedő az éppen olvasgató mama füléhez hajol és beleordít - süketnek gondolván őt -, erre az olvasott könyvből felrepül néhány lap.

Nos, engem ezek a pillanatok fogtak meg legjobban az előadás során, pedig - ha jól tudom - a darab hemzseg a korabeli politikára és társadalomra tett (humoros) utalásoktól. Engem mégis a "gagyi" elemek nyűgöztek le - lehet, hogy más nézők a mélyebb értelmet (is) nézték.  Emiatt gondolom azt, hogy a "gagyinak" igenis helye van egy műben - persze inkább csak kísérőként, kiegészítőként -, mert általa a művész szélesebb (néző)közönséget ér(het) el, és mindenki annyit kap a műből, amennyit felfog belőle.

Én speciel a budi- és a süket-jelenetet . . .

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.