Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi(lyen) is az alternatív színház?

2010.01.07

A "Mitől, miért, miből alternatív a jó vagy rossz színház?" című esszépályázatra 2010. január 7.-én beküldött művem:

 

Dávid Attila:

Mi(lyen) is az alternatív színház?

 

1., Mi is az alternatív színház? Párhuzam közte és a  . . .

a., . . .politika között:

Az alternatív színház olyan (lehet), mint a politikában az ellenzék. A fősodorral szemben áll, bár lehetnek átfedések. Például amikor a kormánypárt elfogad egy ellenzéki javaslatot (a hagyományos színház alkalmaz egy, korábban csak az alternatívra jellemző színpadi technikát), vagy amikor egy képviselő "átül" (alternatív színház vezetőjéből egy hagyományos színház igazgatója lesz). Esetleg az ellenzék hatalomra jut és kormányt alakít (egy alternatív darab klasszikussá válik). A politikában az ellenzék nagyon bátran újít(ana), a megszokotthoz képest sokkal nagyobb változást sürget, akárcsak a színházban az alternatív. A kormánypárthoz (hagyományos színházhoz) képest kevesebb pénzzel gazdálkodik, és támogatottsága is kisebb. Ha valamilyen oknál fogva mégis jelentősen megnőne a támogatottsága, akkor a jövőben a fősodor része lesz (lásd három mondattal korábban: az ellenzék hatalomra jut).

 b., . . . gyermeklét között:

A gyermek - akárcsak az alternatív színház - (még) nem ismeri a szigorú szabályokat, a betartandó szokásokat. Úgy hiszi, az övé (lesz) a világ. Még előtte az élet, még bármi lehet belőle. Még nyitott kérdés, hogy később elbukik-e majd, vagy megváltja a világot. Teljesen szabadnak, függetlennek érzi magát, de valójában nem az. Kezdetben mindent megfog, megkóstol, kipróbál. Kísérletezik, feltalál (rosszabb esetben csak a spanyolviaszt). Felesel a konvenciókkal: lázad. Aztán végül vagy betagozódik a rendbe, vagy "örök gyermek" marad.

 

2., Milyen is az alternatív színház, . . .

a.,  . . . ha jó?:

Bátor. Mer formabontó lenni. A hagyományos színház megszokott helyszínétől, témaválasztásától és/vagy előadásmódjától való eltérése felüdülést, változatosságot, "pluszt" jelent a nézőnek. Ezzel nem csak a színházi törzsközönség elégedettségét, hanem annak nagyságát is megnöveli, mert újfajta előadásával képes megszólítani azokat is, akiket a hagyományos színjátszás nem tudott. A teljességre törekszik (például a repertoárjának az összeállítása során), szemben a hagyományos színház jól bejáratott, biztonsági középútjával. Megmutatja, hogy ő nem (csak) más, hanem több (is).

Kihasználja, hogy divat (lehet) alternatívnak lenni: ráerősít a hagyományos színház és a közte lévő különbségekre, de csak annyira, hogy ne sérüljön az imént említett teljességre való törekvés.

Az alternatív lét hátrányaiból (például a pénzhiány, esetleg az állandó befogadó-hely és/vagy a szélesebb ismertség hiánya) is tud előnyöket kovácsolni (a drága díszletek/jelmezek helyett olcsó, de ötletes színpadi megoldások, vagy az aktuális helyszínhez alkalmazkodó, rugalmas előadás, a színészek "skatulyamentessége").

b., . . . ha rossz?:

Vakmerő. Túlságosan elveti a sulykot, és a túl formabontó előadás értelmezhetetlenné válik, és még azon kevesek sem értik meg, akik nagy hajlandóságot mutatnának rá. Az új forma, az új, szokatlan elemek nem szerves részei az előadásnak, de még csak nem is díszei: csak koloncként lógnak a nyakán. Ez esetben az alternatív színház annyira rétegszínházzá válhat, hogy előadásait nem látogatja, csak a szakma, az is csak kötelességből.

Esetleg az erős szabadságvágytól, a kísérletezéstől végül visszaretten, és ekkor átesik a ló túlsó oldalára: téma- és stílusválasztásában annyira csak a biztosra megy, hogy már nem különbözik a hagyományos színháztól, elveszti alternatív jellegét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.